A Rechnitzer Galéria egy fiatal képzőművész önálló standjával jelentkezik a vásáron: Táncos Anna az antikvitást mitikusan megidéző festményeit és kerámiáit mutatja be.

Táncos Anna (1992) építész, emellett fest, graffitizik, kerámiázik és fél szemmel mindig az építészet formáit és az emberek furcsa dolgait kutatja. De ez mind összeér: ami inspirálja és ahogy alkot. Sokszor elvágyódik azokra a tájakra ahol Csontváry járt, ahol a föld még etruszk vázákat rejt, de őt nem a márvány hűs szépsége érdekli, hanem romjai, amin bandázó kamaszfiúk trappet hallgatnak. Őt nem a klasszikus Apolló torzó kiállított lábszára, hanem annak műanyag szuvenírje fogja meg, nem az Il Gesu korabarokk homlokzata, hanem a Garbatella kertvároskísérletének premodern narancssárga homlokzatainak omló vakolata és inkább De Chirico metafizikus festményei inspirálják, mint a posztmodern sztárépítészei. Ezeket tükrözik tájképeinek transzcendens romjai, kristályosan csillogó virágportréi a neon alkonyok alatt és gráciaszobrai, akik görbe háttal, nehezen tartják a kerámitálak súlyát.